Az előadó a téma jó ismerője volt: Kump Edina, aki környezetkutatóként szerzett diplomát és 2006 óta foglalkozik környezetvédelemmel, hulladékgazdálkodással, fenntarthatósággal, szemléletformálással. Munkáját számos díj kísérte az elmúlt években.
Előadásában először néhány tévhitet oszlatott el, vagy pontosított. Mint kiderült, a teljes hulladékmentes háztartás létrehozása nem lehetséges, de ha drasztikusan sikerül csökkenteni a termelt és felhasználatlan szemét mennyiségét, akkor már sokat tettünk a környezetünkért. Az átállás nem működik egyik napról a másikra. Tapasztalatai szerint egy, másfél évet kell adnunk magunknak, míg sikerült átállnunk az igazán kevés hulladék termelésére. Az átállás pedig a közhiedelemmel ellentétben nem kerül sok pénzbe, hiszen felhasználhatjuk a rendelkezésünkre álló eszközeinket, hosszú távon pedig észrevehetjük, hogy évente több ezer lejt takarítottunk meg. Az sem igaz, hogy a sikerben sok függ attól, hol és hogyan élünk: a hulladék drasztikus csökkentése ugyanúgy megoldható egy 60 négyzetméteres tömbházlakásban, mint egy nagy, kertes házban.
„Eleinte valóban több energia átállni, de hát minden változtatás energiát vesz el tőlünk. Arról pedig, hogy az átállás drága lenne, csak annyit tudok mondani: annak kerül sok pénzbe, aki rosszul csinálja. Mert nem kell kidobni mindent a lakásból, ha a hulladékmentes életmód mellett döntünk. Rengeteg, már a birtokunkban levő dolgot felhasználhatunk, a hosszú távú használattal pedig szintén hozzájárulunk a megtermelt szemét mennyiségének a csökkentéséhez” – mondta Kump Edina.
Szakértőként beszélt a hulladékgazdálkodásról, illetve a hulladékhelyzetről. Érdekes tény, hogy a bolygó körül rengeteg űrszemét kering, tehát mi, emberek, már a világűrt is teleszemeteltük, az óceánokban pedig szemétszigetek alakultak ki, melyek 90 százaléka műanyag. Az űrszeméttel, mi, egyszerű lakosok, nem tudunk mit kezdeni, de az óceánokba kerülő szemét jelentősen csökkenthető lenne szelektív hulladékgyűjtéssel.
Romániában vagy Magyarországon a napi szeméttermelés nagyából 1 kilogramm fejenként. Ez nem olyan rossz eredmény, viszont tudnunk kell, hogy a nagyobb jólét több pazarlással, több szemét termelésével jár – így a gazdagabb, nyugati államokban sokkal több szemét termelődik.
Egy átlagos háztartás szemetesvödrébe kerülő „szemét” 1/3-a komposztálható, 1/3-a újrahasznosítható lenne, és a fennmaradó arány, amit valóban szemétként kellene kezelni.
Az előadó elmondta: a hulladékkezelésben is új trendekre lenne szükség ahhoz, hogy jelentősen csökkenjen a szemét mennyiségének csökkentése. A lerakás nem jó megoldás, hiszen egyszerűen elássuk a szemetet, és úgy teszünk, mintha a dolog meg lenne oldva. Az égetés, az energetikai hasznosítás már jobb megoldás, és még jobb a szelektív gyűjtés. Ám a szelektíven gyűjtött és újrahasznosított anyagok kapcsán tudnunk kell, hogy némelyik – például az üveg – akárhányszor újrahasznosítható, míg a petpalackból csak egyszer készíthető mondjuk pulóver, aztán tovább már nem nagyon hasznosítható.
A saját magunk által termelt hulladék csökkentése esetében fontos a megelőzés: fel kell tennünk magunknak mindig a kérdést, hogy valóban szükségünk van-e arra, amit meg szeretnénk vásárolni. Tudnunk kell nemet mondani, például szívószál nélkül kérni az üdítőt. De ez csak egy aprócska dolog. Törekednünk kell arra is, hogy ami a birtokunkban van, azt a lehető legtovább használjuk.
Kump Edina bemutatott több praktikát is, amit odahaza alkalmaz. Tisztítószerek helyett szódabikarbónát, ecetet használ, tusfürdő, balzsam és folyékony szappan helyett szilárd szappanokat, papírszalvéta és kéztörlő helyett textil törlőt, egy hónapig használható mosogatószivacs helyett egy évnél is tovább tartó mosogatókefét. Műanyagzacskók helyett textilszatyrot és hálós zsákocskákat, a pet palackos víz helyett kulacsot, férje eldobható borotva helyett pedig cserélhető pengéjűt használ. És amit lehet, komposztálnak – azt is bemutatta, hogy tömbházlakásban hogyan lehet komposztálni, giliszták segítségével, úgy, hogy olyan minőségű növénytápoldat a „melléktermék”, amelynek tápanyagtartalmától a mérőműszerek is kiakadnak.
Az előadást követően a legtöbben pozitív hozzáállással tértek haza, azon gondolkodva, hogy melyek legyenek az első lépések, amelyeket megtesznek a háztartásuk hulladéktermelésének drasztikus csökkentéséért.
